Az Ákos rajongók megnyugtatására: ugye nem ez Az utolsó hangos dal? A koncert a legutóbbi stúdióalbumom, az 2002-es Új törvény dalait mutatja be. Ez a kiadvány aranylemez lett és elnyerte az év rockalbuma címet is. Ezen felül régebbi, nagy sikerek, koncerten ritkábban hallható dalok és a vadonatúj, turnécímadó szerzemény is szerepel majd a repertoárban. Mielőtt bárki megijedne vagy fellélegezne, a cím nem azt jelzi, hogy nyugdíjba megyek!
Miért éppen ezt a bibliai témát dolgoztad fel? A bibliai témák régóta foglalkoztatnak, angyalos ember vagyok, tizenkét évvel ezelőtt írtam A Megváltó című dalomat, másfél évtizede minden koncertem az Adjon Isten... kezdetű népdalfeldolgozással zárul. Az ember hite megjelenik a munkájában, ez természetes, enélkül nem lehet írni.
A közönség vagy saját elvárásaidnak nehezebb megfelelni? Azt tapasztaltam, hogy a saját elvárásaim szigorúbbak magammal szemben. A közönség elvárásainak sohasem próbáltam megfelelni, nem érdemes és nem is lehet, mert ahány ember, annyiféle igény.
Előadói szempontból mi a különbség egy kisebb, klub-koncert és egy többezres tömeg elött zajló koncert között? Tudom, hogy szörnyen hangzik, de egy-két, igen ritka kivételtől eltekintve nem adtam még klubkoncertet. Egy csöndesebb bulin jó esetben koncentráltabb a közönség figyelme, a hangos koncerteken felszabadultabbak az emberek, hangosabbak a reakciók. A tavalyi, színházas Andante-koncertek atmoszférája nagyon megtetszett nekem, hatalmas sikere is volt, később még biztosan visszatérek ehhez a hangvételhez. Az idei turnén viszont csörömpölünk kegyetlenül, elég zúzós a program, ezzel pihenjük ki az akusztikus előadások fáradalmait...
Az Ákos produkciók híresek arról, hogy az utolsó apró részletig minden ki van dolgozva precízen. Így lesz ez a SZIN-en is? Precízen készülünk, hathétnyi próbaidőszak és nyolc előadás lesz mögöttünk, mire a turné Szegedre ér. Komoly fénytechnikával utazunk, minden dalnak külön látványkaraktere van, de ez ma már természetes, szerintem. A precízkedés nem minden, időnként vannak malőrök is, ez a sava-borsa ennek a műfajnak.
Szegedről . a koncerten kívül – milyen emlékeid vannak? A jó bor és a jó ételek barátja vagyok: a szögediek már biztosan unják, de én nagyon szeretem a halászlét. Van kedvenc halászcsárdám is, itt már ismernek, gyakori vendég vagyok, soha nem hagynám ki, ha a városban van dolgom. Dedikáltam már nálatok sokszor, jártam itt az Andantéval is, hihetetlen nagy élmény volt a Nemzeti Színházban játszani, talán az egész turné legszebb helyszíne volt. Ilyenkor mindig meginvitálom a társulatot is, így a jófajta hallevet már sok olyan emberrel megszerettettem, aki korábban rá se tudott nézni. Dedikáláskor a biztonsági embereket vendégeltem meg többször, az akusztikus turnéban a negyvenfős stábot hívtam meg halvacsorázni hajnali egykor, amikor pedig a Revans előadásban énekeltem a tavalyi Szabadtéri Játékokon, akkor egy tízfős rajongói társaságot ültettem asztalhoz. Ha kell a városnak egy halászlé-nagykövet, nekem bármikor szólhattok.
Rengeteg díjjal büszkélkedhetsz. Van-e kedvenced, illetve fontosak számodra az effajta elismerések? Sok díjat kaptam az évek során, a legjobban talán akkor örültem, amikor az első saját rendezésű kisfilmem, az Ikon az év klipje lett. Szakmai elismerés még sohasem esett ennyire jól, mint akkor.
Milyen zenét hallgat Ákos? Volt idő, hogy kísérletező brutálmetáltól kezdve kortárs kórusmuzsikáig minden izgatott, mostanában – nyilván öregszem – régi, nagy kedvenceim lemezeit veszem elő a legszívesebben, Tears For Fears-t, Suzanne Vegát, Peter Gabrielt, vagy éppen a Jethro Tull-t, akiket talán húsz éve, a gimiben hallgattam utoljára.
Ákos, 28-án, szombaton a SZIN sztárvendégeként lép fel „AZ UTOLSÓ HANGOS DAL…” elnevezésű nagykoncertjével! Sztárvendégek: Hauber Zsolt & Menczel Gábor (ex-Bonanza Banzai) További részletek: www.akos.hu |