| Cikkek : A szavak eredeti jelentése |
A szavak eredeti jelentése
StD 2004.07.29. 23:56
A VOLT fesztiválon nagysikerű koncertet adó Ákost az országjáró koncertkörútról, a turné címadó daláról, a határon túli magyarokról, valamint a hitről faggatta a cyberpress.
 Fotó: cyberpress |
Két kamionnyi felszerelés. Ez rendesen megkeverheti egy időben és programjában is rendkívül feszes, kötött fesztivál szervezését.
A mi produkciónkat nehéz beilleszteni a fesztiválok programjába, mert más technikai igénnyel dolgozunk, mint az ilyen rendezvények általában. Koncertjeinken mindenhol ugyanazt a minőséget szeretnénk nyújtani, zenére programozott világítással, meghatározott showtechnikai elemekkel. A fesztiválok általában fix költségvetéssel dolgoznak, egy ilyen faxnis produkció a szervezőknek külön problémát, plusz anyagi terhet jelent, így nagyon ritkán van alkalmunk ilyen közegben játszani. Sopronban a meghívóink vállalták a kockázatot, és úgy tűnik, jól döntöttek: saját bevallásuk szerint tíz emberből hat a mi koncertünk miatt váltott fesztiválbelépőt, és az idén majdnem kétszer annyi látogatójuk volt, mint tavaly. Mi pedig ugyanazt a szintet tudtuk hozni a bulin, amit egy saját koncerten.
Közös ló, túrós hát. Ez mennyire igaz egy fesztiválfellépés esetében?
A színpadon egymást váltják a zenekarok, megy a tili-toli, szóval nagy a káosz. Szeretek úgy színpadra lépni, hogy minden megnyugtatóan működik, de egy fesztiválon soha nem lehet akkora biztonságérzetem, mint egy saját rendezvényen. A vevőnek viszont jó, hiszen a fesztiválbelépő gyakran olcsóbb, mint egy koncertjegy, és sok különböző produkciót láthat.
Fotó: Tyukodi László / FalconMedia |
Megvan az a hátránya is, hogy egy fellépő olyan pályatársakkal találkozhat, akikkel nem túl felhőtlen a viszony.
Ez nem olyan nagy dráma. Sopronban is játszott olyan produkció, ahol az énekes gyakorlatilag minden koncertjén negatív szövegkörnyezetben emlékezik meg rólam, úgy, hogy én soha egyetlen fellépésemen sem említettem meg a nevét. Nem kell ezzel annyit foglalkozni, mert idővel minden a helyére kerül.
Tusványoson most lép föl másodszorra, amit a határon túli magyarok egyfajta gesztusként értékelnek. Tervezi-e, hogy a többi elszakított országrészbe is ellátogat?
Voltak is, vannak is ilyen terveim: például koncerteztünk már Dunaszerdahelyen, a mai Szlovákia területén. Az ilyen előadásokat kétféleképpen lehet megszervezni: piaci hozzáállás szerint, amikor annyiért mész oda, amennyit adnak, vagy a Magyarországon megszokott felszereléssel, ilyenkor meg nagy a kockázat. Mi csak az utóbbit tartjuk elfogadhatónak. Azt is látni kell, hogy a határon túli magyarok kérdése politikai ügy, sajnos nincs általánosan elfogadott, összmagyar gondolkodás ebben a témában. Ez annyit jelent, hogy szinte csak politikai színezetű rendezvényen lehet fellépni a határon túl, ami elég szerencsétlen helyzet. A Tusványosi Szabadegyetem is kifejezetten konzervatív találkozóhely, ide szívesebben megyek, mint máshova, hiszen magam is konzervatív vagyok, de nem örülök annak, hogy másképp ma nem játszhatnék Erdélyben. Hozzá kell tennem, hogy tavaly az Andante-turnénk tusványosi állomására legalább nyolcezren voltak kíváncsiak: soha ennyi embert nem vonzott oda még rendezvény. A közönség is, jómagam is erre a találkozásra vártunk tíz éven át.
 Fotó: Tyukodi László / FalconMedia |
Az utolsó hangos dal címéből sokan arra következtettek, hogy egy időre elhallgat…
Egészen addig, amíg nem hallgatjuk végig a dalt. De az is igaz, hogy az Andante-turné közege hosszú távra kijelölte számomra az utat. A nagykoncerteken nem lehet olyan közvetlenül viszonyt fenntartani a közönséggel, mint színházi közegben. A rockszínpad túl magas az emberi kommunikációhoz, maximum elordíthatja magát az ember, hogy “taps!” és akkor minden kéz a magasba lendül. Ez örömet is okoz, de nem lehet örökké bőrgatyában toporzékolni a színpadon. Az akusztikus bulik hangulatába simán belefért, hogy spontán elmondjak egy Petőfi-verset a műsor közepén, amíg a vonóskar újra behangol. Jó volt látni azt is, hogy a közönség ebben a közegben is jól érzi magát, ünnepnek éli meg az egészet.
Mit jelent Ákosnak a hit és mikor érezte úgy, hogy ezt a hitet a nagyvilágnak is meg kell mutatni?
Ez szinte megválaszolhatatlan kérdés. Nem részesültem vallásos nevelésben, bár mindig vonzott a hit, ez nyomon követhető a munkáimban is. Istenhez való közeledésem hosszabb folyamat, de meghatározó elem benne Gál Péter atya könyve, A New Age keresztény szemmel című munka: ez volt az én igazi evangelizátorom. Aki hirtelen lesz vad hívő, az mindig gyanús. Jobb, ha egy ilyen nagy felismerésre fokozatosan érlelődik meg az ember. A hitemről csak akkor beszélek, ha kérdeznek, de akkor kötelességem őszintén beszélni róla. Nem vagyok agitátor, nem akarok senkit erőnek erejével megtéríteni: ez a műegyházakra, a szektákra jellemző. A hitetlen ember érdeklődését a azzal is fel lehet kelteni, ha látja, hogy a hívő következetesen, egyértelműen és tisztességgel él. Ennyi az egész.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy higgyen…
Úgy gondolom, hogy a hit igénye mindenkiben kialakul valamikor, legkésőbb tizenéves korában. Mindannyiunkban megvan a hiányérzet, amely Istenre áhítozik. Az Új Korszak, a New Age éppen ezt lovagolja meg. Az ördög ügyes játékos, nem áll eléd vasvillával a kezében, hogy “gyere, küzdj meg velem”, nem frontálisan támad, hanem jónak mutatja magát, kihasználja az istenigényedet, a tudatlanságodat. Ezért van az, hogy kevés értelmes, jóakaratú ember életében van jelen a legegyszerűbb megoldás, az imádság, miközben sokezren rohangálnak jósnőhöz, halottlátóhoz, meg mindenféle kuruzslókhoz.
Szabadság, az egyén szabadsága. Tedd ezt vagy azt, és jól érzed magad, megérdemled. Szinte lépten-nyomon ilyen, és ehhez hasonló felszólításokkal találkozunk.
A szabadság fogalma helyére beült a szabadosság, neki pedig az az érdeke, hogy a szavak elveszítsék eredeti jelentésüket, mert különben ő is lelepleződik. Odáig jutottunk, hogy egyes, korábban közmegegyezésen alapuló szavak mára használhatatlanokká váltak: becsület, haza, szeretet, és a többi. Aki ezeket használni próbálja, azt megbélyegzik. Az ember verbális lény, a szavain keresztül gondolkodik az eszményeiről. A gonosz tudja, ha tönkreteszi a szavakat, elvágja az utat az emberek és az eszmények között: szabad a vásár, jöhet a rombolás, pusztítás. Mindannyiunk közös feladata, hogy visszaadjuk a szavaknak eredeti jelentésüket. Tudom, hogy vicces ezt egy háromperces popdalokra szakosodott szerzőtől hallani, de én is ezen dolgozom.
A koncertfelvételeket Tyukodi László / FalconMedia készítette
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
