Ákos
2004.07.30. 11:48
Tiszta fény Ébressz fel, És adj nekem új erőt Még egyszer.
Az arcod egy ikon, A hangod egy dal, A tested titkos talizmán, És én viszlek magammal.
Ikon Felragyog újra a napom, Ikon, Hinnék benned vakon, Ikon, Kegyetlen-szép vagy, Ikon, Ikon.
Örök hajnal vagy, Más nem érdekel, Csak olyan jelent hozol, Amilyet a világ megérdemel.
Itt bűn és erény Csak képregény, Tegyél rendet bennem Te mindig új remény!
Ikon Felragyog újra a napom, Ikon, Hinnék benned vakon, Ikon, Kegyetlen-szép vagy, Ikon, Ikon.
Te kõkemény Õsi költemény! Segíts megmaradnom, Te igazi, tiszta fény!
Ikon Felragyog újra a napom, Ikon, Hinnék benned vakon, Ikon, Kegyetlen-szép vagy, Ikon, Ikon.
Most még csak álmodod, Hogy egyszer majd élni fog Az, ami Te leszel, Hát jóelőre kérlek, Játsszuk el, Hogy majd értesz Mindent, amit mondok, Mert rám bíztak a hangok, Vigyázok rád, Mert hinni kell, Hát játsszuk el.
Most kapsz majd életet, A halált még nem hiszed, A múlt is csak nyersanyag, Ha új és tiszta vagy, Játsszuk el, Hogy majd értek Mindent, amit mondasz, Akkor is, ha hallgatsz, Vigyázol rám, Mert hinni kell, Hát játsszuk el.
Játsszuk el, Hogy majd értesz Mindent, amit mondok, Mert rám bíztak a hangok, Vigyázok rád, Mert hinni kell, Hát játsszuk el Hogy majd értek Mindent, amit mondasz, Akkor is, ha hallgatsz, Vigyázol rám, Mert hinni kell, Hát játsszuk el.
Játsszuk el Azt, hogy élünk, És nem lehetne másképp, Egyszeru a játék, Vigyáznak ránk, Mert hinni kell, Hát játsszuk el.
Végre Most hogy végre látlak, Van kire gondolnom, Végre És ha meg nem is kívánlak, Azért lesz kiről álmodnom, Eszembe jutsz És elénekellek, Szóvá teszlek, Újjáteremtelek, Csak engedd meg.
Végre Meríts erõt a szóból, Ami hozzád beszél, Végre A szemed tüzének hódol A vers, ami miattad él, Így lettél múzsa, Így köt majd gúzsba Egyetlen dallam, Hogy végre szabad legyél, Hogy többé ne félj, Hogy többé ne félj.
Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyûlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál.
Végre Egy kérdésre vár csak a válasz, A titkod hadd legyek én Végre Ha a boldogtalanság fáraszt, Talán jóvátehetném Bizonytalan És egyszeru szándék, Maga a játék Az igazi ajándék Csak ne dobd el még Csak ne dobd el még.
Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyûlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál.
Démoni Az, hogy ilyen vagy, Démoni Az, hogy én csináltalak, És csak addig élsz, amíg nézlek, Én csak akkor élek, ha rámnézel, Drága szer vagy Olcsó méreg, Minden mindegy: Csak szabadíts fel.
És hozd a szárnyakat, Szabadíts fel, Ébreszd a vágyakat, Szabadíts fel, Te bűnös és tiszta vagy, Gyönyörû jel, Sose hagyj el, Kérlek, hogy engem szabadíts fel...
Angyali Minden mozdulat, Angyali Kívölről nem látod magad, Csak én tudom azt, hogy itt vagy, Engem a tested is érdekel, Fülembe súgott Bûnös szó vagy, Ne ígérj semmit, Csak szabadíts fel.
És hozd a szárnyakat, Szabadíts fel, Ébreszd a vágyakat, Szabadíts fel, Te bûnös és tiszta vagy, Gyönyörû jel, Sose hagyj el, Kérlek, hogy engem szabadíts fel...
Látod, mindenki fél, Hogy ha nem siet Hát elszalasztja Az esélyét A nagyobbra, többre, jobbra, És mindenki árt, Készakarva, Jobbra-balra, Csapkod és oszt, Aki kapja, marja.
Az emberek, nézd Rohannak most is Körbe-körbe, Végül mindig Egymást csalják tőrbe De egyszer a gyõztes is veszt, Ül a sorsa romjain Összetörve Néz a ködbe, Mint egy görbe tükörbe
Ha az indulat Néha elragad Hát ne feledd, Hogy gyenge vagy...
Az Idõ a legjobb Mesterlövész (Nem a józan ész) Fegyverében régóta kész (Régóta kész) A szíved felé szárnyaló Gyilkos ezüstgolyó.
Hát jobb lesz, ha élsz, És nem beszélsz folyton Össze-vissza, A hazugságnak nincsen Se vége, se hossza, Ha bûnös is vagy, Akard, és lehetsz még Újra tiszta, A hitedet más Úgysem adja vissza.
Ha a pillanatnak Terhe nagy Hát köszönd meg, Hogy élni hagy...
Az Idõ a legjobb Mesterlövész (Nem a józan ész) Fegyverében régóta kész (Régóta kész) A szíved felé szárnyaló Gyilkos ezüstgolyó.
Készséges vagy, És szép, De ha kell, hát megcsúnyulsz, Idegenként is Az otthonom vagy, Ahogy mohón hozzám nyúlsz. Lehetnék hálás ezért, Vagy sírhatnék, Hogy néha máshoz is jó vagy, De ha az öledbe bújok, Nem érdekel, Az sem, hogy lesz-e holnap.
És ha holnap lesz is, Leszel-e benne Te, Vagy leszek-e én, Nem fáj a kérdés, Hogy van-e igazság A világ legvégén.
Szépséges vagy, És kész, A vágyad nem alszik soha, Anyanyelved A testbeszéd, Te vagy az éjjel menyasszonya Lehetnél másé talán, Vagy mindenkié, Az enyém biztosan nem vagy, De ha az öledbe bújok, Nem érdekel, Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is, Voltál-e benne Te, Vagy voltam-e én, Nem fáj a kérdés, Hogy van-e igazság A világ legvégén.
Ha egyetlen óra lenne az élet, Az utolsó percét Benned tölteném...
Keserű vagy, Mint aki nem remél, Mint aki semmitol sem fél, Te korszerû vagy És boldogtalan, A szíved üres És haszontalan.
Tőled minden szó elköszön És az örömre bánat jön, Add a szíved, Én megköszönöm!
Álmodd, hogy nincs már szerelem, S Te leszel az én emberem, Reméld, hogy segít a józan ész, A szívedért eljön majd a Szívsebész.
Éjszaka élsz, álmatlanul, Mint aki semmiből sem tanul, A világ is olyan szívtelen, Hát segítek én, Csak szólj nekem.
Ha szeretni sincs idõd, Éles pengém lesz a szeretõd, Add a szíved, És megköszönöd!
Álmodd, hogy nincs már szerelem, S Te leszel az én emberem, Reméld, hogy segít a józan ész, A szívedért eljön majd a Szívsebész.
Ha a szívedet megkapom, A billentyűin eljátszom a dallamom, Úgy, ahogy én akarom, Csakis úgy, ahogy én akarom!
Álmodd, hogy nincs már szerelem, S Te leszel az én emberem, Reméld, hogy segít a józan ész, A szívedért eljön majd a Szívsebész.
Álmodd, hogy nincs már szerelem, S Te leszel az én emberem, Reméld, hogy segít egy jó zenész A dalodért eljön majd a Szívsebész.
(Te asszony) Van aki õriz, De nincs, aki ért, Van olyan, aki megölel, De nincsen, aki félt, Már nem is tudod, hogy szenvedsz, Hitted, hogy szebb lesz, Praktikus, logikus, Mégis tragikomikus Rosszul megírt, hálátlan szerep, Hogy tulajdonként éled az életed, Én féltelek.
Állj! Talán el sem hinnéd már, Hogy féltelek, De emlékezz rá, Mert ha az örvény A mélyére ránt, Már késõ lesz tudni, Hogy féltelek.
(Te költõ) Van aki ûz, Van aki sért, Van olyan, aki irigyel Az irigyeidért, Lehetne végre béke, De sose lesz vége, Sok cinikus, laikus Mindenttudó kritikus Ostromolja minden versedet, Méricskéli minden tettedet, És eltemet.
Állj! Talán el sem hinnéd már, Hogy féltelek, De emlékezz rá, Mert ha az örvény A mélyére ránt, Már késõ lesz tudni, Hogy féltelek.
Sok ember közt vagy A leginkább egyedül Sírnak a gyászolók, Itt mindenki Csak a szerepét játssza, Egy réges-régi vágyad Ma teljesül, Sírok én is, És ezzel is Csak a szerepem játszom.
Nem lehett halott, Ami ennyire élő! Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz! Egy árnyék az ágyon, Egy félbemaradt álom, Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz!
Majd én vigyázok, Hogy ne csak egy dal legyél, Szomorú emlékem Sötét ködébe zárva, Haragod, örömöm bennem itt zenél, Megérint minden hang, És ezzel is Csak a szerepét játssza.
Nem lehett halott, Ami ennyire élõ! Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz! Egy árnyék az ágyon, Egy félbemaradt álom, Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz!
Az egyik azt mondja, Túl sok a színed, Túl nagy a híred, A másik így szól: Egy kis bíbor kéne még rád, Ennek túl hangos, Annak meg halk vagy És elhagy, Az egyik mérget adna, A másik meg újabb álruhát.
Öngyilkos álmod Mások Álmodják Neked Jó volna látni a holnapot, De ma nem akarsz élni, Öngyilkos álmod Mások Álmodják Neked Jó volna látni a holnapot, De Te nem akarsz élni.
Térdelsz, vagy érvelsz Mind ölel és pofoz, Mind okos és gonosz, Szebb már ma nem lesz A tágas ketrec, Elfajult a hecc. És egyszerre kilépsz A remegõ fénybe És elönt a béke A szívnek nincs más menedéke, Itt egyetlen percre Szabad lehetsz.
Öngyilkos álmod Mások Álmodják Neked Jó volna látni a holnapot, De ma nem akarsz élni, Öngyilkos álmod Mások Álmodják Neked Jó volna látni a holnapot, De Te nem akarsz élni.
Ostromlott város vagyok, És Te mégis bennem laksz, Vagy talán már elköltöztél Réges-régen?
Nem látlak, csak elképzellek, Minden éjjel másmilyennek, De tudnod kell, Hogy minden éjjel szép vagy.
Ócska kis színház vagyunk, Jó darabot nem játszunk Szép hangú kis primadonnám, Az elõadást mentsd meg, Én szerzõ vagyok, furcsa szerzet, Téged is én írlak meg, De a dalt még meg kell tanuld jobban.
A szerelmes ágyig A halálos ágyig is Elkísérhet, Ugye akarod még? Tiéd lehet a Mindenség, Ugye akarod még?
Maga a szándék is Gyönyöru játék, Hát ne félj tőle, Ugye akarod még? Tiéd lehet a Mindenség, Ugye akarod még?
Elveszett háború vagy És én néha sajnállak, Úgy nézem, elfeledted Hogyan szeress szabadon Megrémültél, fel se fogtad, A vers, ha elért, visszadobtad, Azt hitted, Az éjjelnél is szebb vagy.
A szerelmes ágyig A halálos ágyig is Elkísérhet, Ugye akarod még? Tiéd lehet a Mindenség, Ugye akarod még?
Maga a szándék is Gyönyörû játék, Hát ne félj tőle, Ugye akarod még? Tiéd lehet a Mindenség, Ugye akarod még?
Éberen Nézem az órám Számlapját, Én Pontosan tízezer éve várok rád.
Döbbenten áll meg a percmutató, Óra sem múlhat többé el, Reszket az Idõ a tornyok felett, Ártatlan vágyam Még ünnepel.
Nézd Ez megint egy kis halál, Hát miért ne élhetnéd túl? A régi dal másra vár, Gyönyörű lettél és új, Jelez egy új viág, Engem miért ne Léphetnél át?
Éberen Nézem az órám számlapját, Éppen tízezer éve várok rád, Lobogó ködökbe burkolózom Engem õriz a lábnyom a Holdon, Kegyetlenül szép lesz az új világ.
Nézd, Ez engem szíven talál, De Te miért ne élnéd túl? Okolni bárkit kár, Bátrabb és szebb lesz az új, Jelez egy új világ, Engem miért ne Léphetnél át?
Döbbenten áll meg a percmutató, Óra sem múlhat többé el, Reszket az Ido a tornyok felett, Ártatlan vágyam Még ünnepel.
Nézd Ez megint egy kis halál, Hát miért ne élhetnéd túl? A régi dal másra vár, Gyönyörû lettél és új, Jelez egy új világ, Engem miért ne Léphetnél át?
|