Új törvény

Elképzeltem,
Hogy jelkép lettem
Egy jelkép nélküli korban,
És azt álmodtam,
Hogy úgy ébredtem,
Mint aki nem tudja
Hol van.

Ó, ez nem lehet igaz
Emberek,
Milyen jó, hogy csak álom
Mert ha egyszer
Tényleg felébredek
Biztos, hogy másképp csinálom.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Ezen a bolygón az élet
Csak fogyaszt és éget
A szemetet szórja szét
Bármerre nézek,
Csak villódzó képek
És gyönyörû hulladék.

Olyan relatív minden
Támpont meg nincsen
A rút is annyira szép,
A reklám a fõnök,
Meg a sorozathõsök,
Már nem lehet messze a vég.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Egyszer minden összedõl,
És kezdi majd újra a semmibõl
Egyszer minden a porba hull
A terhektõl végleg megszabadul.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Új lesz a törvény!

Alig hitted

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki õrülten játsza
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret,
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

És hazudnak megfontoltan,
Behízelgõ modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
Érd be a kicsivel szépen!
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenrõl álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenrõl álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Egyetlen egy

Testem-lelkem befejezetlen,
De sorsomra mégis kész vagyok,
Valaki még ma elárul engem,
Akinek dicsõség, ha elbuktatott.

Asztalomnál ülnek tizenketten,
Fogy a kenyér, a bor, száll az illatos füst,
Egyikük lesz az, aki elárul engem,
Zsebét húzza a harminc ezüst.

Annyi mindent
Nem szeret meg az ember
Aki fél.
Annyi mindent
Megszerezhet az ember
Alig él.

Sorsomat hosszan tollba mondja,
Keresztet rajzol homlokomra,
Ha én sem értem, Te nem értheted,
Hogy kibõl lesz az Egyetlen Egy.

Annyi mindent
Nem szeret meg az ember
Aki fél.
Annyi mindent
Megszerezhet az ember
Alig él.

Annyi úton
Elindulhat az ember,
Mind egyre megy,
Mert jó válasz
Csak egy van,
Egyetlen egy.

Virrasztó

Hagyd a szavakat,
Így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.

Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass meg velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz
Vagy ha a két ölelni kész

Vágyad hatalom,
De legyél a vígaszom
Jutalmam, vagyonom,
Rész helyett egész.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass meg velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Hagyd a szavakat...
Tested menedék...
Vágyad hatalom...

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass meg velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Majom a ketrecben

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhetõ, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönébõl nem szabadul.

Megy a mûsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy õrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a mûsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Õ arctalan lehet,
Õ gyûlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm õre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

A kezdet elõtt

A kezdet elõtt
Nincs föld, se ég
Nem dönti semmi
A hit hitelét,
De a bûnök
Már rólad álmodnak rég.

A kezdet elõtt
Nincs hang, se csend,
Áll még az Idõ,
Teljes a rend,
De a vágyak
Már az emberre várnak.

A kezdet elõtt
Nincs éj, se fény,
Se ok, se cél,
Se serény erény,
De az árnyék
Csak egyetlen jelre vár még.

A hatalmas törvény
Még nem zakatol,
Mindenhol összhang
És béke honol
Már csak hét nap,
Lesz itt Éden és pokol.

Elsõnek épül
A föld és az ég
Aztán ragyogó fény
És hûs sötétség
Este és reggel
Égbolt és tenger.

Gyümölcsök, füvek,
Csillagzatok,
Madarak, halak,
Vadállatok
Hatodszor kel fel,
Mire a Napba bámul egy ember.

Ha kertedben így jó,
Mondd, miért kell a kígyó?
Mondd, miért kell, hogy az asszony
Tiltott fádról almát szakasszon?
Miért kell, hogy megverd az embert?
Káin miért ölje Ábelt?
Víznek özöne miért zúdul?
Miért vesznek annyian rútul?
Zavart nyelvek és megannyi csapás
Égõ áldozat, új messiás,
Ezrek néznek kérdõn az égre
A kezdetnek mikor lesz vége?

A bosszú népe

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettõssége,
Egy bosszúálló Isten
Torzult tükörképe

E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tûzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?

Félnek tõled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyûlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyûlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyûlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

Be lettél oltva

Hiába rejted,
Hiába õrzöd,
A titkod nem titok már,
A titkod az ördög,

És keresi a külföld
És keresik helyben,
De az ördög bent lakik
Egy ostoba fejben

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva

Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Pont ez a baj Veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.

Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva

Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Ez nem én vagyok,
Ez nem mi vagyunk,
Így aztán mindegy,
Hogy áldás vagy átok
Hogy torzan látják a nagyvilágot
Egyes újságokba író srácok,
Nekem sok a dolgom
Én nem érek rá,
Így hát mindegy,
Hogy mit is szóltál,
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva

Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Conquistador

A fehér hódító,
A rabló a partra lép,
Azonnal istennek hiszi
Õt a balga szolganép

De õ se tudja tán,
Hogy rabolni, ölni jött,
És csak üszkös romot hagy maga után,
Amikor végleg elköszön.

A feszület és a kard
Hogy mélyen a szívekbe mard,
Conquistador
Conquistador
A feszület és a kard a fegyvered,
Hogy mélyen a szívekbe mard a hitedet,
Conquistador
Conquistador

Csak csalogat és hiteget
Rablott vagyonod is kinevet
Mert soha nem voltál szabad
Az aranynak rabszolgája vagy

És hiába támogat
Véres harcodban szörnyû had
De végül maradsz majd egymagad
Mennyit ér így az aranyad?

A feszület és a kard
Hogy mélyen a szívekbe mard,
Conquistador
Conquistador
A feszület és a kard a fegyvered,
Hogy mélyen a szívekbe mard a hitedet,
Conquistador
Conquistador

Ölelj meg újra

Ha karomba zárlak
Téged
A szabadág ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.

Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.

Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel

Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.

Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.

Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.

Élj a mában

Tudod, ilyen az újmódi rendszer,
Ebben a korban hõs a gengszter,
És az éjjel is nappal,
Az élet nagy torta habbal,
De az íze savanyú,
A sorsod üres és iszonyú.
Itt zenék szólnak és fegyverek,
Itt mindenki mindig más lehet,
A fiúk is lányok, az áldás is átok,
De nem tûnik fel senkinek,
És aki elvágja a torkodat,
Az lesz a hírekben az áldozat.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

A tévét nézed, de õ is néz Téged,
Ha az adás végetér, aznap Neked is véged,
Nem élsz kétszer,
De meghalsz újra meg újra
Fogyasztói sorsodat
Egy reklámember írja
Nekem jöhet a bor, nem kell a bor,
Se a láb, amely eltipor,
Se a hálás utókor,
Mûemlék, márványszobor
De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késõ lesz a megrendülésre.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

Altató

kihullnak kezembõl a könyvek
a világ magamra hagy
mostantól hûvösebb napok jönnek
szûkülõ idõm egyre tágasabb

elfordul tõlem a holt anyag
vonásaim halványnak látszanak
leválnak lassan rólam a dolgok
így leszek egyszerre mégis boldog

és ha az égi határon innen
elszámoltat az Isten
nekem vámolni valóm nincsen

a bûnöket mindet bánom
és ha lehet
újracsinálom
mert tettem
amit hittem
velem megtörtént a minden

lettem fegyelem neveltje
szerencse kegyeltje
elbukni így többet ér
mint árnyékban élni
hazugan félni

az alku bolondja
a szavakat fonja
temérdek érdekért

és ha jön az álom
aludni jó
a távolság
törékeny üveggolyó
halkul a dallam
alig hallható
bennem is szól
az örök altató.